"És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló ne volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk." (Zsid. 4:13)
Isten és a szent angyalok vizsgáló tekintete előtt sokan követnek el olyan bűnöket, amelyekért embertársaik jelenlétében szégyenkeznének, de József első gondolata Isten volt. „Hogyan követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és hogyan vétkezném az Isten ellen?” – mondta. Ha állandóan abban a tudatban élnénk, hogy Isten látja és hallja mindazt, amit teszünk, vagy mondunk, és pontosan feljegyzi szavainkat és tetteinket, melyekért egykor felelnünk kell majd, akkor félnénk elkövetni a bűnt. Tartsák a fiatalok állandóan emlékezetükben, hogy bárhol vannak, és bármit tesznek, Isten mindenütt jelen van. Magaviseletünk egyetlen mozzanata sem kerüli el tekintetét. A magasságos Isten előtt nem rejthetjük el útjainkat. Az emberi törvényeket – még ha igen szigorúak is – titokban sokan büntetlenül áthágják, de más a helyzet Isten törvényével. Még a legsötétebb éj sem leplezheti el a bűnöst. Gondolhatja ugyan, hogy egyedül van, azonban minden tettének láthatatlan tanúja van. Szíve legrejtettebb indítékai is nyilvánvalóak Isten tekintete előtt. Minden egyes tettét, szavát, gondolatát olyan pontosan feljegyzik, mintha csak ő élne egyedül a földön, és az egész menny figyelme rá összpontosulna. (Pátriárkák és próféták, 220. o.)