"Ó, Uram, hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé, tégy bölccsé engem a te igéd szerint." (Zsolt. 119:169)
Sokan úgy vélekednek, hogy az ember bármit cselekedhet, ha lelkiismeretileg meg van győződve arról, hogy amit tesz, az helyes. Kérdés azonban, vajon Isten által tanított, jól működő lelkiismerete van-e az embernek, vagy pedig részrehajló és torzult a lelkiismerete a saját, eleve elhatározott véleményei miatt. A lelkiismeret ne foglalja el az »így szól az Úr« helyét. Nem minden lelkiismeret ihletett. Némelyek lelkiismerete halott és olyan kemény, mint a megedzett acél. Emberek éppúgy tehetnek rosszat, mint jót a lelkiismeretükre hivatkozva. Pál nem hitt a názáreti Jézusban és városról városra üldözte a keresztényeket abban a hitben, hogy Istent szolgálja ezzel. Mindezeket szem előtt tartva, láthatjuk, hogy milyen nagyon szükséges keresnünk Isten tanácsát, kutatnunk a Szentírást alázatos, imádkozó lelkülettel.” (I. kötet, 424.1.)